Egy kapu, melynek egyik fel�n �r�m van �s boldogs�g,
A m�sik fel�n, hazugs�g, hal�l �s gonoszs�g.
Egy fiatal l�ny, ki a rossz oldalra ker�lt,
Kib�l az �lni akar�s �s a rem�ny kirep�lt.
A kapu el�tte be volt z�rva, kinyitni nem tudta,
�t akart menni, mert a szenved�st m�r unta.
Tal�lkozott valakivel, ki kinyitotta neki,
A l�ny csak erre v�gyott. Boldog akar lenni.
Szerelmes lett, megkapta, amit akart,
Egy embernek megny�lt, semmit nem takart.
De t�rt�nt egy dolog, a j�ban is a rosszat l�tta,
Elt�nt a boldogs�g, t�bb� nem tal�lta.
Vissza kellett mennie a s�t�tbe, a rosszba,
Csak, hogy j� legyen m�snak, �r�m�t fel�ldozta.
A kapu ism�t becsuk�dott el�tte, nem tudta kinyitni,
Gyenge lett �s szomor�, nem tudott t�bb� semmibe hinni.
Meg kellett tanulnia a rossz oldalon �lni,
Egyed�l lenni a s�t�tben, �s a j�v�t�l f�lni.
Boldogs�ga elm�lt, egyed�l maradt,
B�nat�ban minden nap, s�rva is fakadt.
Nem �lt benne semmi, a rem�ny is elsz�llt,
A f�ldre esett,... de onnan is fel�llt.
Pr�b�l a rosszban boldog lenni, de ez lehetetlen,
Ebben a vil��gban � bizony egyed�l van �s tehetetlen.
B�r a sz�v�ben a f�jdalom �r�kre megmarad,
Mert m�gegy ilyen, ki- ki tudn� nyitni a kaput, nem akad.

Veroach