jra itt vagyok. Eljttem hozzd. Zuhog esben lpkedek a csszs srban. Elhaladok a krforgalom mellett, s rtrek a temet tjra. Belpek a kapunk, s feld veszem az irnyt. A f csszs, nedves. Megcsszok, de eltklten haladok tovbb. Semmi sem llthat meg! Kezemben egy hagymavirg, s pr szl rzsa van. Neked viszem. Mr ltom srod kibontakoz alakjt. Csak egy kereszt, fekete mrvnnyal, s benne a frissen vsett 2005. Fonnyadt virgok takarjk srod fehr mrvnyt. Leteszem a magammal hozott virgot, s sszeszedem a tbbit. jra kezembe veszem ket. Egyenes, bszke tartssal llok srod eltt. Szeretnm, ha bszke lennl rm. Tudom, hogy az vagy. Egy pillanatra jra hallani vlem idtlen bkjaidat. Halvnyan elmosolyodok rajtuk.
A lny ott llt nagyapja srja eltt, kezben virgot szorongatott. Arct es ztatta. Egy pillanatra lehunyta szemt, kiprselve abbl egy knnycseppet, ami vgigsznkzott arcn, s elhalt ajkai kztt. Halkan ddolt egy dallamot, majd nekelni kezdte azt, el-elcsukl hangjn:
- Nagy esk jnnek s elindulok, elmegyek innen messze …
Ennl a rsznl elakadt, s zokogva trdre hullott. Arct az g fel emelte, hagyta, hogy az escseppek lemossk knnyeit. Egy szt vlttt a vilgnak.
- Mirt?! Mirt?!
Istenem, csak egy utols lelst engednl mg! Egy utols apr rintst! Vele akarok lenni, hallani kellemes hangjt. Nem akarok lni, ha nincs velem!
Knjban megszortotta a rzst, minek tvise belemlyedt hossz ujjaiba s tenyerbe. A kecses ujjakon egy vrcsepp komtosan haladt lefel. A rzsa zld szra immr vrs volt a vrtl. Villm cikzott az gen. Hatalmas drrens. Egy alak sziluettje bontakozik ki a homlybl. Lass, csoszog lptekkel halad a zokog lny fel. A lny mr felhzott trdeit karolta t, s elre-htra hintzott, egy dallamot ddolva. Felpillantott, majd megknnyebblten mosolygott. Remeg ajkakkal megszlalt.
- Nagyapa! Tudtam, hogy lsz! Tudtam, hogy csak tvedtek, s mg mindig itt vagy velem! Te nem hagynl itt soha!
- Rose, krlek figyelj rm! Nincs itt a nagyapd! mr meghalt, tudod jl. - Rose desanyja volt az. Beszlt lnyhoz mikzben rzogatta. De a lnya tovbbra is a semmibe meredt, s kzben a nagyapjhoz beszlt.
- Most mr nem hagysz el soha. Ugye?
A nagyapja mosolygott egyet, majd kzelebb csoszogott, s fel nyjtotta kezt, s rtette unokja vllra, s az boldogan ment vele a fnyessgbe. A lny teste lettelenl csuklott ssze anyja karjaiban.
A remnytelen szomorsgot boldogsg tlttte el, s kt llek rk idkre megnyugodott.

|