Elmentl az lk sorbol, Kitpted a szved ebbl a vilgbol. Nem gondoltl rnk, kik szeretnek, tadtad magad a nyugalmas fldnek. Mi trtnt hisz mindig nevettl? Sosem lttam rajtad hogy fltl! Mirt nem szoltl,segitettem volna. Nem lttam, hogy szved segtsgrt szlna. Sajnlom mr a bnto szavakat, Gnyos, nevet, kacajokat. Most is elttem van az szemed csillogsa, Pirosl,vidm arcod mosolygsa. Ha nevettl szomorusgombol felviditottl, Mond mirt, mire volt jo, ki fordul majd felm? Mosolyod, szemed, szavad hallani, ltni szeretnm. Mindenki szeretett, s mlyen gyszol, rkre szvnkbe zrunk, s kzlnk mindig hinyzol...
Miya

|