Hi�ba menek�lsz el, �k ott vannak m�g�tted. Futsz, rohansz, de utol�rnek. Mindig ott �llnak m�g�tted, figyelnek. Elb�jn�l, de megtal�lnak. N�zik, mit csin�lsz. Belesz�lnak, �s s�rtegetik a munk�dat. Els�rj�k az �sszes b�natukat,

pedig t�ged ez nem �rdekel. Hi�ba mondod: „Hagyjatok b�k�n! Menjetek m�r innen!” Mintha nem is hallan�k. Ha nem vigyorogsz �lland�an, mint egy vadalma, akkor csak k�rdezgetnek, hogy mi bajod. Csak azt mondod, hogy semmi.

Pedig van! Az, hogy ott vannak. Hogy nem hagynak neked nyugtot. Nem �rtik mit �rzel. Csak azt �reztetik, hogy semmit sem csin�lsz j�l. K�t h�napja, hogy egyel t�bben lettek a k�zeledben. Magadban tartod a f�jdalmat. Nem akarsz gyeng�nek l�tszani. �rzed, hogy gyeng�lsz, ha a k�zeledben vannak. Olyanok, mint a v�mp�rok. De �k nem a v�redet sz�vj�k. Nem tesznek olyann�, mint amilyenek �k. Az energi�db�l t�pl�lkoznak. Nem tehetsz semmit. Csak magadban foh�szkodsz, hogy v�gre elmehess. Nem lehet, hiszen m�g csak 16 vagy. K�t �v. K�t rohadt �v �s szabad vagy. �tj�sszhozz�m, �s nekem panaszkodsz. Meghallgatlak. Kicsit megk�nnyebb�lsz, �s �j er�vel indulsz vissza a saj�t csat�dba.

Ma �n megyek �t. Ott �lsz a sarokban. Remegsz a sok s�r�st�l. A szemed m�r piros, hiszen arcodat sok sz�z k�nnyel �ztattad. Odamegyek, �s suttogva nyugtatlak. „Nyugi Kicsim. Nincs semmi baj.” Te csak hozz�m b�jsz, �s tov�bb zokogsz. Arcodon hossz� karmol�s nyomok �ktelenkednek. Sokan azt hiszik, hogy a testv�red vagyok. De �n ezt nem b�nom, hiszen olyan vagy, mint a h�gom. R�mn�zel. Z�ld szemed k�nnyt�l csillog. Barna hajad az arcodba hullik. A hajad n�h�ny helyen feket�n csillog a mel�rt�l. Nem tudlak megnyugtatni. A v�llamra hajtod a fejed. Pr�b�lsz megnyugodni. Tudod, nem b�nthatod a v�mp�rjaidat. Se sz�val, se tettel, hiszen �k a csal�dod.