Metr�

Bizony�ra n�h�nyukban is feldereng egy furcsa �rz�s, mikor a metr�ra v�rva �llnak a biztons�gi vonal m�g�tt. K�l�n�sen akkor, ha k�zel �llnak a peron sz�l�hez, a s�t�t alag�t sz�l�n. Sokan mondj�k, hogy borzongat� �rz�s, ahogy az ember k�zvetlen k�zel�ben ny�lik a s�t�ts�g, az ismeretlen; hideg l�gmozg�sok, beazonos�thatatlan zajok; az embernek n�ha az az �rz�se t�mad, mintha figyeln� valaki…
A hat�s r�vid, hiszen maximum �t perc, �s m�r utazhatunk is, felgyorsult �let�nket folytatva, �s az el�bbi �lm�nyek a felejt�s hom�ly�ba mer�lnek…
Nem �gy, mint az az eset, ami egy �ve t�rt�nt velem.

Akkoriban m�g metr�karbantart�k�nt dolgoztam, naponta sz�vogatva a kormos leveg�t, mely egy id� ut�n lehetetlenn� tette a l�gz�st.
Azon a bizonyos est�n, mely �r�kre megv�ltoztatta az �letemet, �jjeli szolg�latban voltam az egyik legjobb bar�tommal. M�g most is nehezemre esik visszaeml�kezni azokra a sz�rny� dolgokra, ennyi id� mult�val is. Egy szell�z�ventill�tor �llt le k�t meg�ll� k�z�tt, �s azt kellett ellen�rizn�nk. Felkaptuk a felszerel�s�nket �s elindultunk megn�zni, mit tehetn�nk. V�gigs�t�ltunk az �res alulj�r�n, l�pteink hidegen visszhangzottak a rideg falak k�z�tt. Hi�ba dolgoztam itt m�r j� n�h�ny �ve, az alag�t sz�j�hoz �rve �jra �s �jra elfogott egy rossz �rz�s, hiszen m�giscsak a f�ld alatt vagyunk. Nem vagyok klausztrof�bi�s, de sosem t�lt�tt el kellemes �rz�ssel, ha s�nek k�z� kellett ereszkednem. Mivel �jf�l m�r j�val elm�lt, szerelv�nyre nem kellett sz�m�tanunk, legal�bbis az egyik ir�nyb�l. A m�sikb�l nemr�g indult vissza az utols� j�rat a kocsisz�nbe. Erre az�rt kellett figyeln�nk, mert a k�t s�np�r egy id� ut�n egym�s mellett haladt, k�z�s l�gt�rben. Viszonylag biztons�gosan jutottunk el�r�bb, eleml�mp�inkkal p�szt�zva az alagutat.

A leveg� kiss� nyirkos volt, ami el�gg� meglepett, hiszen v�z nem fordulhatott el� a k�zelben. A fekete, �don falak csak n�velt�k a lehangolts�gomat, ahogy egyre k�zeledt�nk a c�lunk fel�. A t�d�nk kezdett megtelni korommal, �gyelni kellett r�, hogy sok� ne maradjunk. Lassan oda�rt�nk a hib�s ventill�torhoz. A lap�tok �lltak. Hozz�l�ttunk a feladat megold�s�hoz. M�g a munkat�rsam el�szedte a szersz�mait, �n szem�gyre vettem a ventill�tort. Els� r�n�z�sre semmi furcs�t nem l�ttam rajta. Jobban megfigyelve azonban piros foltokat vettem �szre a lap�tokon. Nem fest�k volt, hanem valami kiss� ragacsos anyag, mely m�r kezdett sz�radni… V�r!
- Ez bekapott valamit – mondtam h�trafordulva.
- Micsoda?
- Mondom ez elkapott valami �llatot.
- Hihetetlen, hogy a patk�nyok m�g oda is bem�sznak.
Len�ztem a f�ldre, de nem l�ttam semmit egy kisebbfajta v�r�s foltn�l.
- Ak�rmi volt is, m�r nincs itt.
- Biztos elvitt�k a t�bbiek… - l�pett k�zelebb. – na, hadd l�ssam. Te, pedig l�gy sz�ves, vil�g�ts a l�mp�val.
Od�bb �lltam, utat engedve t�rsamnak. Mik�zben a faln�l babr�lt, �n h�tr�bb l�ptem, �s k�rbetekintettem. Az eleml�mpa hat�sugara el�g kicsi volt, �gy nem sok mindent l�ttam. A t�d�m m�r kezdett kicsit kaparni, kr�kognom kellett.
- Egyenesen tartsd azt a l�mp�t! Ha �gy megy tov�bb, reggelig sz�vhatjuk ezt a friss leveg�t.
Mosolyogva emeltem feljebb a kezemet. Figyeltem, hogy mit kell jav�tani.
Ekkor a m�g�ttem �ll� s�nhez hozz��t�d�tt valami. Abban a pillanatban megfordultam, �s odavil�g�tottam.
- H�! Nem l�tok semmit.
Hi�ba n�ztem, nem l�ttam semmit.
- F�nyt k�rek!
- Az el�bb koppant itt valami, nem hallottad?
- M�s fog itt mindj�rt koppanni, ha nem vil�g�tasz errefel�. R�gt�n befejezem a munk�t. Csak egy percet b�rj m�g ki.

Cseppet sem nyugodt sz�vvel ir�ny�tottam vissza a f�nyt a ventill�torra. Tudtam, hogy valami volt m�g�ttem. M�g ha csak patk�ny is, legal�bb tudn�m, merre van. Ekkor �jra hallottam. M�r nem fordultam arra, mikor apr� �temes kopog�ssal elfutott valami a h�tam m�g�tt. A sz�vem vadul zakatolt, mikor egyszerre t�bb helyr�l is hallottam a mocorg�st. A t�rsamat t�ls�gosan lek�t�tte a szerel�s, mert �gy l�ttam, semmit nem vesz �szre a dologb�l. M�r �ppen sz�lni akartam neki, mikor azt mondta:
- Na! Ennyi volt. M�r mehet�nk is – Mosolyg� arca groteszk�l hatott a l�mpa f�nysugar�ban.
Lehajolt, hogy visszapakoljon a t�sk�j�ba, �n, pedig k�rbevezettem a f�nyt az alag�tban. Semmit sem l�ttam. Kezdtem azt hinni, hogy t�nyleg k�pzel�dtem, mikor egy vel�tr�z� sikoly hallatszott a h�tam m�g�tt. Odafordulva t�rsamat l�ttam egy fekete, k�z�pm�ret� kutya nagys�g� l�ny �llkapcsaival hadakozva.
A f�ny hat�s�ra a l�ny h�tr�bb h�z�dott, torz fej�n korcs, szemszer� k�pz�dm�nyekkel, �llkapcs�b�l csordog�l� v�rrel. A r�m�let j�rta �t testemet, mid�n a t�rsam �tharapott nyakkal pr�b�lt arr�bb m�szni, a s�nek k�z�tt. K�zben egy m�sik l�ny a bal l�b�ba harapott, �s apr� darabokat t�pve bel�le, gurgul�z� hangot hallatott. A l�mpa hat�sugar�n k�v�l mozgol�d�st halottam, �s tudtam: m�g j� p�ran vannak. Cs�kev�nyes l�baikon botladozva, de m�gis f�rg�nek t�n� k�sz�-m�sz� mozg�ssal k�zeledtek fel�nk. Ekkor kisebb remeg�s futott v�gig az alag�ton, �s a korcsok arr�bb mentek. Nemsok�ra �reztem az arcomba v�g�d� leveg�t, tudtam, az utols� szerelv�ny k�zeleg. A felbukkan� f�nyben olyant l�ttam, ami minden r�m�lmomat fel�lm�lta: a falakban v�gtelen apr� ny�l�st fedeztem fel, nem sokkal a talaj felett, mindben a visszatasz�t�, csapzott sz�r� pokolbeli l�nyek, melyek vinnyogva h�tr�ltak vissza nyirkos rejtek�kbe, a k�zelg� j�rm� vil�g�t�sa el�l. H�tratekintve munkat�rsam holttest�nek k�pe fogadott, kinek fej�t �s l�bait a metr�-szerelv�ny v�gta le. A h�nyinger k�rny�kezett, �s er�tlen�l estem a s�nek k�z�, torkomat sikoly hagyta el, m�g elm�met elbor�totta a retteg� t�boly.

Valamilyen csoda folyt�n p�r m�sodperc (tal�n perc?) m�lva fel�lkerekedett az �let�szt�n, �s b�r semmi es�lyt nem l�ttam, hogy elker�ljek egy sz�rny� hal�lt, az emberev� korcsok �ltal; l�bam felemelt, �s a k�zelebbi alulj�r� fel� vette az ir�nyt. A l�nyek m�g csak most kezdtek el�mer�szkedni a nagy robaj ut�n. K�nnyes szemmel futottam, n�ha elbukva egy-egy akad�lyban. Nem b�rtam ki, hogy ne n�zzek egyszer h�tra, b�r d�nt�semet az �ta sz�mtalanszor megb�ntam. Gyomrom ez�ttal nem birk�zott meg a l�tv�nnyal �s fut�s k�zben adta ki tartalm�t, ahogy a bar�tomat falatoz� ny�sz�rg� sz�rcsom�k lakom�j�t l�ttam.
K�zeledtem a meg�ll�hoz. Oda�rve, k�nnyeim f�tyol�n �t m�g l�ttam egy pillanatig az el�ttem felbukkan�, a peron sz�le al�l kim�sz� sz�rnyet, azt�n felugrottam. Hasamon fekve h�ztam magam el�re a hideg f�ld�n. M�r a l�bam is fenn volt a peron talaj�n, mikor valami hozz��rt. A l�mp�mat visszahaj�tva felpattantam, �s h�tra nem n�zve futottam el�re. M�g egy darabig hallottam nyomomban az �get� l�p�seket, majd azok is elhaltak, amint az alulj�r� l�pcs�j�hez �rtem. Szinte �r�ltk�nt vetettem magam el�re, �s ki tudja, h�ny utc�val arr�bb �lltam csak meg el�sz�r.

A rend�rs�g kivizsg�lta az esetet, balesetk�nt elk�nyvelve; engem szabads�gra k�ldtek, l�tva ideg�llapotomat, �s nem sokkal k�s�bb ott is hagytam a munk�mat. A falakon lev� lyukakra azt mondt�k, patk�nyok v�jt�k, �s am�gy is el�g r�gi az alag�t, ilyen r�sek gyakran el�fordulhatnak. A bar�tom holttest�t megtal�lt�k az adott helyen. Volt rajta egy-k�t s�r�l�s, amit nehezen tudtak elhinni, hogy a szerelv�ny okozta, de v�g�l is annyiban maradt az �gy. B�r a bal l�ba sosem ker�lt el�…

Engem az �ta is retteg�ssel t�lt el minden perc, ha eszembe jut az az este, �s senki �s semmi r� nem tud venni, hogy m�g egyszer metr� k�zel�be menjek vagy ak�r egy alulj�r�ba, ahol az ember l�ba alatt v�gtelen �regekben, nyirkos r�sek bej�rat�n�l korcs v�rengz� l�nyek v�rj�k �jabb �ldozataikat, a s�t�ts�g m�ly�n…